The Sadness will Never End.. (?)

Padlón-

Nem tudom miért, de valahogy mindig padlóra kerülök. Könyörgöm, ha valaki átkoz, fejezze be, mert ez már kurvára nem vicces. Kezdek totál tönkre menni. Mindenhogyan. Lelkileg, testileg, szellemileg, egyszerűen nem húzom így sokáig. A szomszédaim (legjobb barátaim) elköltöztek. Alig látom őket, épp hogy köszönünk egyet, és megy tovább az élet. (R.), és (M.) úgy érzem teljesen elhagynak. Nincs hova, kihez mennem. Értitek? Ahova a szívem húzna, ahol , és akikkel lenni szeretnék, egyszerűen csak elfelejtenek mint mindig. Csak mondja már meg végre nekem valaki, hogy miért?! Miért van az, hogy a nyáron, mikor először megismertem Őket, majdnem naponta voltam velük. És most? Mintha sosem léteztem volna, elfelejtettek. Tudom, ezt a témát már feszegettem, de ha egyszerűen bánt? Olyan dolgokat művelek már, amiért régen valakit megvetettem, mégis most én is ártok magamnak. Sosem fogom megérteni, miért van az, hogy amint jön valaki más, aki új, ide költözik Böhlára, betrappol, és mint egy kibaszott ceruzarajzot, kitöröl engem a képről. Most Ő, (C) az érdekes, vele kell lenni mindenhol. Csak egy idióta kérdés, hogy az miért nem jut eszükbe, hogy én is élek még? Feldobom a talpam. Tényleg soha senkinek. Egy ember ír rám alkalomadtán , de ha meg hozzá megyek csak egy Kávét meginni, egyből írnak nekem, hogy Ő ilyen meg olyan, meg minek megyek oda. Faszom kivan mindennel. Miért Ő? Vagy más, miben jobb? És vajon Ő ( C) , meddig lesz olyan érdekes, mint anno Én voltam? Most komolyan, mire jó ez a játék? Meguntatok, fogalmam sincs miért , de legalább a szemembe mondanátok.

(M) is olyan könnyen rávágta a dolgokra, hogy majd minden jó lesz. Most így jó szerinted? Te tényleg elhiszed ezt a hazugságot?.... (R) Mondta, hogy minden rendben lesz, és (M) is biztosan úgy gondol rám, mint egy testvér. Ha ez igaz lenne, most nem itt tartanék. az egész csak hazugság. Semmi több, és már kurvára fáj. Nem tudom mikor lesz jobb, hogyan, mennyi idő még, akarom e hogy változzon a helyzet. Csak figyelem az eseményeket...és kész. (C) Elmegy mindenhova mit (M), (S) és (A) fejében fel sem merül, hogy hol vagyok. (R) néha ír, és ennyi. Mondja nekem valaki még egyszer, hogy minden  rendben lesz.... az első dolgom lesz utána jól pofán ütni. Unom .... azt is ami itthon megy. Mindent, és senki sem érti meg a jelenlévők közül, hogy ez így nekem sok.

Örülök, hogy nem a saját nyelvükön íródik ez a szöveg.. Vagy ne magyarul? baszdmeg... ez az én nyelvem... és ha értenének? Mi lenne? Hoppá, ez nem is olyan hülye? Ahhhhj de unom!

Wenn jemand langweilig schon, einfach müssen wir vergessen, ne?

Faszán állnak ezek a szavak egymás mellett. Nem tudok ehhez többet hozzáfűzni. Becsaptak, elfelejtettek, és Őket már nem érdekli, hogy még én is itt vagyok. Rossz érzés. kezdem azt hinni hogy erre születtem. Gyűlölöm. Csak hadd írjam le, hogy a legnagyobbat benned (M) csalódtam. Remélem azért egyszer eszedbe jut,  hogy én is itt voltam.... :'( Azt hiszem, nem foglak értesíteni arról, hogy el kell mennem. Majd valaki értesít téged (M). Aztán... lesz ami lesz. Kiakadok. :'(

Mindegy.... vagyis nem mindegy. De mit tehetnék? Én  annyi mindent megpróbáltam már. Soha senkinek semmi sem jó! Gyűlölöm, komolyan mondom, hogy gyűlölöm ezt az érzést...

Nem lenne nálam boldogabb ember a világon, hacsak végre egyszer az eszedbe jutnék...

Bye...