Elveszve, rátalálva

Elcseszett napok..

Hajj. Nem igazán tudom mivel kezdjem ezt a bejegyzést. Minden iszonyat nehéz, problémát probléma követ, én meg már azt sem tudom hogy hol a fejem, fiú vagyok e vagy lány?!
Napersze nem szó szerint. Illetve nem is igen részletezem, hogy miért... De a kérdésem akkor sem tágít, hogy egy emberi érzés ,öröm , miért volna abnormális..? Azt hiszem nem tettem semmit, csupán örültem valakinek, de azt szívből tettem, a vége mégis az lett, hogy kijelentette : Ez idegesítő. Köszönöm szépen, szarul esett. Amit tehetek, az annyi, hogy elfelejtem az egészet, és túlteszem magam rajta.. Kár, hogy az én szívem nem enged ilyen egyszerűen. Azt hittem, ha majd győzni hagyom, és lehangolódom, annyiban marad, és kevésbé fog fájni, de ez egyáltalán nem igaz... Úgy értem, én csak örültem neki, hát akkor majd nem örülök, és elkerülöm a francba, nekem ilyen játékokra nincs szükségem. Nem írok, nem keresem, nem kommunikálok, evidens, hogy ő sem. Elegem van már abból, hogy mindig mindenkiért nekem kell hajtani..:) Én ezt befejezem... Majd ha valakinek tényleg úgy számítok, keresni fog, s nem csak akkor ha kell valami. Ugye?
Ugye milyen jól hangoznak így ezek a mondatok? Kár, hogy 5 percig szánja így el magát az ember, aztán PAFF-BUMM , újra az egész mint egy ördögi kör. Pillanatnyilag nem hajt a szarkedv, inkább csak szomorúság, vagy minek is nevezhetném...
Nem volt tisztességes lépés, sem azt megkérdezni, mit teszek ha lesz valakije...haragszom. Sosem néztem volna ki belőle, de igazából azt sem, h ez eddig fajulhat. Kár az egészért, ha lehetne mindent visszacsinálnék az AZELŐTTI napra, és igenis másképp folytatnám...
Habár akkor jól éreztem magam, ennyit nem ér meg az egész és kész...

Másvalamiről... A. kórházban van, az is stresszel, kitudja mi lehet, mi jöhet még? Én is nem rég szabadultam onnan, tudom h nyomasztó egy hely, és senkinek sem kívánnám. Magamról tudom, h egyszer mindig is be akartam kerülni, tudni h milyen érzés, mit csinálnak egy kórházban...de bevallom, bár ne lett volna az sem :S ... Lényegében most a legjobbakban reménykedem, mi mást tehetnék, nem ? Ha valami baja lesz A.-nak, sok ember fog tönkremenni, és én sem bírnám már idegekkel... valahol kell lennie egy határnak ! EGY HATÁRNAK, AHOL EZ A SOK SZAR MEGSZŰNIK! Nem akarom ezt így tovább folytatni, és azonnali változást akarok... ez sok még nekem is...

Iskola? Fogjuk rá, hogy Axellel beszéltem a suliról. Tudni kell hogy nem tanulok kb semmit, mivel az idegen nyelv kurvára elvette a kedvem az egésztől >_> .... De... a jövő oda, ha nem mozdulok és feszegetem tovább a határokat, így muszáj lesz belehúzni... De nehéz, egyszerűen nehéz minden, és tudom, nem ezt kellene hajtogatni, hanem nekiállni és elkezdeni , és máris lennék valahol. Csak egyszerűen kibírhatatlan hogy minden oldalról támadtok.Támadnak. Nem mindenki, de az az egy két valaki bőven elég... Rosszabb, hogy olyan, aki így is kurvajól tudja ,hogy mi megy nálam, mégis rátesz 800 lapáttal a gondra.

Sebaj... Semmi rosszat nem kívánok, csak annyit, hogy aki nekem rosszat tett, ugyan azt kapja vissza... kölcsön kenyér visszajár.. Mondjuk én más fájdalmától boldog 100% hogy  nem leszek XD Úgyhogy hagyjuk ennyiben... talán egyszer eljön az az idő is amikor helyre kerülnek a dolgok..

Legyen az család, suli, szerelem, barátok, élet, stb..

Most épp zenét hallgatok, egyébként. Változott az ízlés is, ami másnak talán ficam, de engem lenyugtat XD Szóval... akkor linkelek valami mixelt cuccost :)





Szerintem nem rossz, főleg Dubstep, nameg ez itt Knife Party... az ilyesféle dolgokból nekem pont ezek jönnek be, habár a Rock és Metál, PunkRock örökké tart, halhatatlan, de néha ilyen is kell :) Ez akkor jó, ha fejben elkell morzsolnod mindent ^q^ Nyuhu.

Hallgassátok egészséggel :D De csak üvöltve jó, én mondom :)

Sok a dolgom, még ma is, hulla vagyok, szeretnék csak zenét hallgatni, könyvet olvasni, amit az én drága jó Nee-chanom-tól kaptam ! <3 És nagyon de nagyon köszönöm, épp hogy szükségem van rá! :'( ..
Telón is lógnék még, Asphalt4 Race : Elite Race - nevű játékkal XD Oda vagyok érte meg vissza
... Akkor ma főztem is, sütöttem is, takarítottam is XD Mi kell még? Hahaha :) De valahol nem bánom, legalább van mi elvonja a figyelmem >.<

Viszont most rohanok tovább.. ez valami kisebb bejegyzésnek nem mondható, deee... ez van xD Ha elolvasod, egészségedre :) XD
Na... jó olvasást^^

Easy~ 

Such a Lonely Day...

Mit is tehetnék?

Azt hiszem , tele van a tököm az emberekkel. Mindenki lohol a maga dolgai után, mindenki magával foglalkozik...ami nem is volna baj...de miért úgy, hogy az másnak is fáj? Ezen felül azt hiszem, hogy ez NEM a te dolgod már rég, vagy az, hogy velem mi van . S nem is másé... az én dolgom. Rájöttem , hogy aki régen voltam, nem én voltam :) Nem mertem se kibontakozni, se az emberek szemébe nézni. Féltem talán mindentől amitől csak lehet, felépítettem egy kibaszott álomvilágot, folyton csak reménykedtem valami csodában, vagy akár ezoterikus jelben, tudja a fene, hogy még miben. Őszinte legyek? Sok mindent megbántam...
A minap eltévedtem egy blogba, ismételten. Annyira felbosszant amiket olvasok, hogy az eszméletlen. Kihasználásra utaló mondatok, szemétségek.
Érdekes, én úgy vélem, hogy az előző kapcsolatomban nem tettem semmi olyat, ami árthat bárkinek is. Igyekeztem megadni mindent, amit az ember ekkora távból meg tud adni, de ami a legfontosabb, őszintén szerettem. Múlt idő, soha sem tenném meg még egyszer ezt a kört. Azt gondolom h mindennek van egy határa, és ebben a dologban sok határ át lett lépve. Nem tagadom, voltak tényezők, amik még ráadásul nehezítettek is mindent, de ha az ember akar, úgy lesz túl a dolgokon, mint ahogy én voltam , ha ő valami rosszat ártott nekem. Sírtam eleget... abból álltak a napjaim, nemde? Azt gondolom h ez egy jó lecke volt számomra. :) Szerettem, tettem, amit csak tudtam,de főként tanultam. Soha többet nem akarok senkiért sem sírni. Annak vége, s eddig mint ő érte sem fogok többet elmenni.

Igaz, hogy jelenleg hasonló szituációban vagyok... vagyis hogy küzdök valakiért, akivel sok minden történt. Úgyértem köztünk ,elég sokáig elmentünk, de a tény, hogy nála ez nem 100% kiakaszt, főleg , hogy nagyon megszerettem . Nem mondok semmit, mert úgy istenigazából senkinek semmi köze hozzá, de valahol könnyebb ha az ember kiírja magából a dolgokat... A gond ott van, hogy ő is ,mint mindenki más, az elején nagyon érdeklődött... életem legszebb időszaka volt ez a nyár, amit igen is ő adott :)... Jó lenne megérteni,mi miatt nem megy tovább,de nehéz. Tudjátok? Egyik pillanatban semmi... a másikban pedig mélyen a szemedbe néz,fogja az arcod, és nem tudod hova tenni a dolgot... Nos igen.Nehéz,mint minden.

De valljuk be! Nincs élet nehézségek nélkül, és az én életem egyik alapja :D Fel nem tudom fogni, mi az oka h ennyi szarságot kell megélnem. Se család terén, se sehogy. Olyan pocsék minden... leírhatnám, hogy tényleg az elejétől, visszamenőleg lassan 18 évvel, minden csak szar volt. De könnyebb nem lesz, és ha jót akarok magamnak, felejtenem kell, s igen, ez sem lenne gond, ha nem jönne mindig újra valami probléma ami előhozza a régieket...Hát igen.

Van még valami fontos .... Az előző kapcsolattal kapcsolatban. NEM azért vetettem neki véget, mert valamit  valami kártya által meg akartam előzni, ellent mondani. Azért vetettem véget, mert elegem lett. Kiszerettem, nem bírtam tovább, betelt a pohár, sok lett. Az ég adta világon semmi köze ehhez ezotériának, semmilyen blabla.Csak egyszerűen én is ember vagyok, és úgy vélem volt egy idő amíg ez még jól ment, amíg boldog voltam, szép volt, de ott vége lett. Nem kell keresni a miérteket, h miért tiltottam, miért léptem így le, nem azért kellett h 18 éves kor előtt bármi is legyen, hiszen ha kedvem úgy tartja összeállok valakivel, nemde??! Egyszerűen így alakult, és jobbnak láttam ha minden kötél szakad. Így neki is egyszerűbb letenni mindent. Én csupán annyit kértem, hogy amit eddig adtam, ne hagyja veszni, menjen tovább, ne essen vissza a gödörbe. Ha ezt betartja, az egy nagyon szép dolog, de engem többé senki se várjon :) Talán egyszer , valamikor a jövőben még találkozunk, de már csak mint barátok.

Rólam annyit, hogy bár változtam, ez nem kényszeredett másnak megfelelni akaró akármi. JÓL érzem magam , soha nem éreztem magam jobban.Nincs szükségem semmilyen álcára, nem akarok senkinek sem megfelelni, csak magamért élek, és ha valakinek valami nem tetszik : LESZAROM!

Én életem, én élem , én cseszem el, én teszem széppé, és egy nap majd én emlékszem vissza, hogy milyen szép is volt minden :)

Érzelmileg meg taccson vagyok , ugyan úgy. Szeretnék ma egy jót bulizni végre, de valahogy érzem hogy más lesz mint amire számítanék....kár, de reménykedni azért még csak szabad! :) XD

Szép napot mindenkinek! ^^  

És egy jó barátnak is köszönet, hogy ismét kitart mellettem :) Névszerint Shin,
És azt hiszem hogy........ SOHA TÖBBÉ NEM ESEK BELE ABBA A HIBÁBA, HOGY A LEGJOBB BARÁTAIMAT MÁS MIATT ELTASZÍTSAM!
 Nyilvánosan is bocsánat mindenkitől , aki ebből kapott...

Peace van emberek... vagyis... ez már nem aktív...Mókusom másra tanított :

EASY , ES IST EASY MOBISI! ;) 

HELLÓ VILÁG!

Avagy most mi is van ?

Hát... elég sok kihagyás után ismét itt vagyok. Emlékeztek, mikor úgy éreztem, valami változás fog történni?
Az embernek fogalma sincs sokszor, hogy miért érez dolgokat. Egyszerűen csak érzi őket. Az én megérzéseim általában mindig bejönnek... ahogy ezúttal is megtörtént. A Világ egy egészen másik pontján élek, de hozzátenném : ÉLEK. Egy életet, ami az enyém, és nem csak valami labilis álom. Igaz, hogy másik nyelvet kell tanulni, nehézségek az iskolával szintén nem maradhatnak ki, de cserébe sok új szónak megismertem a fogalmát, és azt hiszem egy egészen más emberré sikerült változnom ebben a fél évben . :)

Ez alatt értem a külsőt is, meg a belsőt is. Leszarom, hogy milyen értékeim voltak, ki mit mondd. Sokkal teljesebb életet élek, bevallom, nagyon de nagyon szerelmes vagyok ...szenvedek sokat, ahogyan mindig is, de fel is találom magam, ahogyan az mindig is volt ;) Megismertem az itteni embereket, tudom mi a barátság, milyen mikor becsapottnak érzed magad... egyszerűen olyan temérdek dolog történt velem, h nem igaz.

A nyaram egyébként hihetetlenül jó volt! Ennél jobb nyaram soha az életben nem volt :) A Suli itt később kezdi a nyarat, természetesen. Augusztus elején talán a legjobb barátommal, Matzeval ,és haverjával Jörggel (ő tőlünk külön jött, vagyis a saját kocsijával,mi meg ketten ) látogattunk Olganitzba , a Nachtdigital ( ND15 ) nevű festiválra. Tudni illik , hogy 3 ezer jegy kelt el rá 3 óra alatt.. nemzetközi fest, euróba minden feléről jönnek ide emberkék. Hát gyerekek... mi ingyen bejutottunk. Egész hajnalban tombolás volt, jókedv, sok sok , iszonyat sok ember, az alkohol sem maradt ki, a zenék, és a dekor eszméletlen jók voltak ! Persze ittasan senki sem akar haza autókázni, ott aludtunk... Volt mi volt, másnap reggel olyan másnapos fejet alkottunk, amilyet még senki XD Imádtam! :D Az emberek is kedvesek voltak , tanultam táncolni, még az érzéseimhez is közelebb kerültem :)
A nyáron aztán voltam még egy fesztiválon, az kevésbbé volt jó.Illetve hát ennek a fesztnek a második napján rock zene ment, na az odaadós volt, meg ott szintén Vele voltam, másnap pedig R. is jött.
Voltunk rengeteget horgászni, ami azért valljuk be, egyedül unalmasnak hangzik, de velük , meg a szomszédaimmal--- Annyi mókát ad, hogy eszméletlen! :) Illetve nagyon érdekes is ;) Több mindent mondd el,mint az ember azt hinné.
Najó..hát voltak még bulik, rengeteg sok buli, filmnézések, éjjel közepén a nagy hidegben vizes vödörrel való rohangálások, egymás nyakába borítottuk ;) Egy igazi kis csapat alakult itt ki.
Sajnos ahogy jön a tél, sokminden elszáll. Maradnak a klubban való bulik, partik, amikor már csak a szomszédhoz tudsz beülni beszélgetni, mert annyira hideg van. 
Ezért utálom a telet =( Az ember semmit sem tud csinálni, hideg van, csak lestresszelődik, melegen kell öltözni egy kiló ruhával... jajj! Könyörgöm, nekem nem ez való :P
Nyár mindenek felett, örökké. És ez tény... a család is családiasabb tud lenni :)

Nos. Itt most egy kicsit meséltem a nyaramról... sajnos most sietnem kell, lent várnak a többiek, a szokásos kis esti traccstalálka :P
De azt hiszem lassacskán visszatérek ehhez a bloghoz, hogy néha néha a jó, vagy akár rossz élményeimet ide levetíthessem :)
Olvasni persze nem kötelező, sosem volt az... véleményt is lehet írni, a kritikákat még mindig fogadom, meg a pofám is ugyan olyan nagy...xD
Na akkor, mára ennyi :)

Tschüss! :D