Helló nagyvilág- Avagy hosszú idő után ismét itt...

Nem tudom pontosan, mi vezetett arra, h újra írjak. Valamelyik nap eszembejutott "Hisshino no Fuuten". Kiírtam státuszként, majd megfordult a fejemben: " Vajon mit ad ki a Google, ha egy német rákeres, h mi lehet a jelentése?...". Beírtam hát, s az első amit kidobott, az én kis zúgom, a blogom volt....

Néztem nagy szemekkel, "jéééé..... hiszen én írtam blogot, nekem van blogom..!" Beleolvastam, mondjuk kereken 2 évvel ezelőttre. Figyelmeztettem magam, h ne essek ugyan abba a csapdába, mint annó tettem. A blogomban említett (W), exbarátommal voltam együtt 15 hónapon át. Ezallatt elzártam (M)-t magamtól, h ne készüljek ki idegileg.

Közben minden megváltozott. Egy nagyon szeretett személy eltávozott tőlünk idén májusban. Fiatal Volt, 19. Élete fénykorát élte, épp hogy végre helyre rázkódott , s boldog lehetett volna. Ő Volt a Volt párom kuzinja. Ki gondolná, nem de? Gondoljatok csak bele. 19 évesen elkapni egy vírust, ami 4 napon belül meggyilkol. Semmi esélyed, hiába küzködsz. A vírusnak van A, B, és C változata. a B ellen nincs semmilyen gyógymód, és te pont azt kapod el. Sors? Karma? Nem tudom, de biztos, hogy az élet fintora. Rengeteg, de tényleg rengeteg embert szíven ütött. Én magam Sem tudtam mit kezdeni a szituációval, konkrétan hazavágott a tudat. Holott? Holott Fred apum halála óta szinte semmilyen esemény nem rázott meg.

Ugyan ezekben a napokban szakítottuk (W)-val is. Kegyetlen Volt. Borzasztó, hogy mennyire sajnáltam, mert pontosan tudtam h mit él át. De gyerekek, annyi veszekedés Volt, annyira ellaposodott minden. Hiűba szóltam neki, h muszáj valamin változtatni. Mindig csak a játékok, a gép, a TV, pénz sehol, de még csak sétálni Sem. semmi. Ezzel egy idő után, a temérdek veszekedéssel az élen odáig jutottam, h nem bírom tovább. Borzasztó dolgok történtek, az ember az életével játszik. Szerettem, aranyos Volt, kedves, de naív, és gyerekes. Nekem pedig olyas valakire van szükségem, aki meg tudja állni a helyét, akire mindíg számíthatok, szeret, aki megérdemel, akit én is megérdemlek. Egyszerűen nem így Volt megírva.

Nagyon sokat sírtam miatta, mert nem tudtam hogy zárjam le. Sajnos nem én vagyok az az ember, aki olyan könnyen közli a rossz híreket másokkal, pláne ha az komoly érzéseket válthat ki.

Ebben legjobb barátnőm próbált oly módon segíteni, hogy konkrétan totál hülyének nézett, átvert. Akkorát csalódtam benne, amekkorát még soha. Az emberek jönnek, mennek. Mindegy, h kinek mennyit segítek. Hogy akármi van, rám számíthatnak és ez a szó szószoros értelmében! Kell valami? adok! Ha nincs? megszerzem. Valakivel beszélgetnie kell, mert úgy érzi, megbolondul? Készen állok akár 2 órás telefonbeszélgetésre is, akár az éjszaka közepén is, akkor is, ha suli van másnap. Mindegy h mi Volt.... annyira fáj basszameg, h így átvertél! Azon emberek közé tartoztál b+, akik olyan helyet foglaltak a szívemben, amit nagyon keveseknek sikerült elérniük! Te meg eldobtad valakiért, akit alig egy éve ismersz, és sosem lesz olyan kapcsolatod vele, mint velem Volt. Sajnálom, tényleg nagyon sajnálom, de a múlton rágódni hiba, én pedig neheztelek. Akárhányszor eszembejut, elkap a dühroham és ez rohadtul éget. Sajnálom. De nem én döntöttem így.

Valami másról..... ugyan ezekben az időszakokban megállás nélkül vizsgáztam. Az utolsó írásbelit szerintem totál elcsesztem, de sebaj. Nincs az az isten , h ne történjen velem valami csoda. 
De gyerekek, ami ebben az elmúlt pár hétben történt, olyan komoly szinten kikészített h konkrétan az idegösszeomlás szélén álltam. nem is tudnám leírni az egészet, meg erőm Sem lenne.

Aztán most bele esek ugyan abba a hibába, mint nem olyan régen. Félek. Félek, hogy ismét elveszítek valakit, aki mindig is fontos Volt nekem. Nem írok nevet, Sem semmit. Azt hittem, örökké magamnál tarthatom, de talán mégsem. Hiába figyelmeztettem magam , h ne tedd újra. Talán karmikus? Minden olyan jónak tűnik. Túl jónak, aztán majd pofára esek- vagy- boldog Leszek.

Egy biztos. Ha elveszítem őt is, nem tudom mit csinálok. Biztos vagyok benne, hogy nagy hülyeséget csinálnék. Az életem nagy része csak arról szól, h valakit elveszítek. Mindenféle értelembe véve. Barátok, szerelem, család. Tényleg olyan nehéz boldognak lenni? Ennyire nagy baj lenne, hogy az ember nyugalmat szeretne?

Csak normálisan élni, mint "mindenki más". Talán nem is létezik olyan, hogy boldogság. Talán nincs is olyan, hogy "örökké, míg a halál el nem választ..."

Talán nincs is semmi.

De talán mégis. Talán nemsokára boldog Leszek, szerelmes, igazán, talán nemsokára minden más lesz! Talán nem leszenk többé problémáim, talán élhetem az életem, mint "mindenki más"! Talán létezik a Boldogság. ˘˘

Najó. Nem elmélkedem itt tovább, csak kikészítek vele mindenkit xD.... de jól esett hosszú idő után ismét egy két gondolatot megosztani......

Azért mégiscsak: "Legyetek mindannyian boldogok, és éljetek úgy, h soha ne bánjátok meg!!!!! "

KIT ÉRDEKEL?!

Kit érdekel?!

Kit érdekel, hogy ki vagyok?
Kit érdekel, hogy mit szeretnék?
Kit érdekel, hogy a tököm tele van mindennel?
Kit érdekel, hogy te mit akarsz?
És kit érdekel, hogy mások mit akarnak?!

Kit érdekel, hogy lassan egy éve nem írtam ebbe a fekete-lyukba. Nem volt időm, türelmem, kedvem, hangulatom, idegzetem hozzá. Ettől függetlenül így most egy év után ( mint mindig,) tele van a "hócipőm" mindennel. Mi más, ha nem ez kényszerített megint az írásra.
Szerintem a sors szórakozik velem, vagy az élet, vagy én magammal? Minden, ami nekem fontos, valamiért le van szarva. Szülinapom? Barátok? Hát legalább kiderült, hogy kiket nevezhetek valóban barátoknak.
Volt egy kisebb szülinapi bulim. Persze többen voltak meghívva, akikre TÉNYLEG számítottam volna. Az egyiknek már 2 héttel előbb mondtam, h jövőhét utáni hétvégén szombaton. Erre ő: Hát persze hogy ott leszek, naná! Számíthatsz rám!
Két nappal a buli előtt írok neki, hogy akkor legyen szíves este fél 8-ra nálunk lenni.
Közli, illetve kérdezi, hogy; mi? Ezen a hétvégén? Ez elég "rövid" idő ahhoz, hogy el tudjam dönteni, tudok e menni, vagy sem.
Hogy mit válaszoltam? Semmi idegbajoskodás, csak lazán: De hiszen már két héttel ezelőtt megbeszéltük, csak az időpontot írtam meg :)
Lényeg ami lényeg, jól átbaszott, és cseszett eljönni mindenféle kifogásokkal. KÖSZI BASZDMEG!

A másik? Még csak vissza se írt! KÖSZI NEKED IS!
A harmadik és negyedik? Nos, a lány terhes, fájdalmai voltak, a fiú pedig kórházba került a sok stressz miatt, elájult. Őket nem hibáztatom. De azért szar volt.

Végül is Nee és barátja , ill. öcsém jött a bulira. Ami oké, én nagyon örültem nekik, még ajándékot is kaptam. Játszottunk is azt hiszem, beszélgettünk, iszogattunk, bár az a hangulat valahogy nem volt ott. Valahol  olyan fura volt minden.

2014 nem azt hozza amire én vártam.NEM.

Egy éves évforduló a barátommal? Gyönyörű görög éttermes vacsora, mozi a két-három legjobb baráttal, miért is ne! Minden olyan jól kezdődött, reménykedtem benne, hogy végre EGYSZER, az én fontos napjaim közül egy úgy lehet, ahogy azt én szeretném. Á! Dehogy! Ugyan miért? Hát ki vagyok én.. -.-. Ők fáradtak, nem bírnak megülni egy filmet a moziban ( igaz 3 órás, de baszki, nem 80 éves vének vagyunk.) Egyébként is, ez szintén már 2 hete be volt tervezve. Azért pofára tudok esni néha. Szerencsétlen öcsém is úgy várta, most itthon ülönk (Y). De legalább az étteremben szép volt. Minden esetre a Mozi emiatt kimaradt, pedig ennyit készültem rá, mennyire örültem neki. Az sem igaz, hogy a barátom mások nélkül nem hajlandó menni. Vagyis akart, de az étterem után állítólag olyan jól lakott, úgy ellustúlt, hogy nem bírt volna Moziba menni. Nem baj. Itthon ülni mint mindig, valamelyik rongyossá nézett filmet végig nézni, és inni, mint mindig, kurva unalmas, de nem baj. Bele mentem, és végül is annyira szar nem volt. Iron Man 3 -at néztünk, imádom, szeretem, egyik kedvenc filmem Tony Starkkal az élen. Filmről nem tartok beszámolót, szerintem mindenki tudja, hogy fantasztikus az egész mű.

Most itt ülök, unatkozok, írok, mérgelődök, gondolkodom, és hallgatom ahogy a barátom, öcsémmel youtubeos zenevideókat bámulnak-hallgatnak. Meg esz a fene, hogy miért itt ülök, miért van minden úgy , ahogy. Miért nem történhetett másképp? Miért mondd nekem valaki " Nyald ki a seggem"-et, miért néznek levegőnek.

Az értéktelenség határtalan.
Ő sem jelentkezik! Egy Ő, akiről nem beszélünk. Írt, örült, találkoztunk, írt, nem írt, nem írt, nem írt, le is szart. Talált másikat, mert nem ugrottam mint Micimackó a mézre! Hát bocsi, de asszem' nem vagyok ribanc. Szeretem hogy mindenki hülyének néz. Beszél a múltról, hogy milyen jó volt velem ( Kit érdekel?! ) , hogy mennyire sajnálja, hogy már nem találkozhatunk, hogy mennyi szórakozás volt AZ udvaron. Hogy milyen jó barátok voltunk, hogy ő milyen hülye volt, hogy eltaszított magától, majd hagyott menni. Pofázik a barátomról, hogy ez így nem helyes. De ő maga sem jobb.

Tudjátok mit? Nem érdekel! Én nem ott vagyok, ahol lenni szeretnék. Senki sem kérdezett engem, hogy hova szeretnék születni, ki akarok lenni, milyen nevet szeretnék, milyen emberekkel szeretnék élni, és hol! Azt sem kérdezték meg, hogy egyáltalán meg akarok e születni, csak csinált mindenki mindent, "ahogy az meg van írva".

De hogy együnk pozitívak is, mielőtt szétb@sz az ideg.
Suli: Mivel másik nyelven tanulom az egész agybajt, elég nehéz. Sikerült felküzdenem magam egy elég jó szintre, de egyes tantárgyakból még így is totál a béka segge alatt állok. Vegyük pl. a Biológiát. Elő-vizsga. az elmúlt HAT évből?! Úgy, hogy 1 éve vagyok 100%-osan integrálva? Hát itt sem voltam, honnan kellene tudnom hogy ők 4. osztályban mit tanultak itt. Nem baj, azért Florika utána nézett a dolgoknak, és tanulta amit tanulni lehetett, de egy hét alatt természetesen nem érhetek el túl nagy eredményeket. Eljött hát az idő, írásbeli elő-vizsga ( itt így nevezik), 3 órán át írhattuk, egyesek már 1 órával előbb leléptek mert olyan jók voltak és végeztek. Gondolkoztam h én is elmenjek e 10 perccel előbb, hogy tudjak egyet füstölni, de végül is a maradás mellett döntöttem, mert volt egy furcsa érzésem. Beigazolódott. Én voltam az egyetlen aki 3. óra utáni csengetésig maradt, és a tanárnő megkérdezte, mikor már csak ketten voltunk : Nos, hogy ment?
Természetesen elárultam neki hogy pocsékul ment. Akkor rákérdezett hogy mik nem mentek, mit nem értettem. Megmutattam neki, és mondtam, hogy a probléma nem a tudásommal van, mert tudom a válaszok java részét, de csak MAGYARUL. Hiszen ki ne tudná a légzés útját, most komolyan? Ott van előttem az elcseszett kép, a levegő útjáról, 6 pont megjelölve számokkal, ebből írjak le 4et. Persze h tudom, hogy ott az egyik a légcső, a másik a tüdő, orr száj, meg a tököm tudja még mi, de mi az NÉMETÜL??? A nő nagyon kedves volt, elmagyarázta mi micsoda, és visszazavart a helyemre, hogy azonnal írjam be. Később odajött még ellenőrizni h jól írtam e be amiket mondott, majd közölte, hogy; > Nem tartom igazságosnak, hogy háromszor annyit tanulsz mint a mi diákjaink, még sincs negyed annyi esélyed sem, ezért segítek neked. Azt akarom, hogy átmenj a vizsgán szóval ezt írd be ide.<
Nagyon jól esett. :) Nem gondoltam volna hogy bárki is látja, észreveszi az ottaniak közül, hogy én igen is át akarok menni azon a vizsgán, hogy végre tovább léphessek. Nagyon kedves volt tőle és úgy érzem, jövök neki eggyel. KÖSZÖNÖM! :)

És ha már a suliról volt szó, ez után közvetlenül pechhem is volt. Szerda este betegnek éreztem magam és elaludtam, nem csináltam matek házit. Másnap reggel, első óra persze úgy kezdődik, hogy : > Most akkor adja mindenki előre a matek házi feladatát. Akinek nem volt ott, az kapott egy hatost rá. ( az olyan mint Magyarországon az egyes) naná , miért is ne! Még SOHA nem szedte be a leckéket, SOHA! De nem, neki azon a napon, mikor életemben itt ELŐSZÖR nem írtam házit ( tudatosan), akkor neki be kell gyűjtenie, hát de kis aranyos nem ?! :@

Mindegy is, ez tiszta röhej volt, nem is húzom magam tovább ezen. Nem tudok ide elég őszintén írni ahhoz, hogy az egész stresszt kiadjam magamból. Lehet, hogy a tudat miatt, hogy ezt mások is olvashatják.

Viszont a teóriám szerint , ha ez az év ilyen pocsékul kezdődik, akkor később nagyon jó lesz xD. Hát remélem igazam van mert ebben a szarban én nem maradok. Az olyan biztos , mint hogy én itt ülök, és gépelek.

Később lehet hogy még írok. Idő- hangulat- idegrendszer kérdése meg a többié.

Megyek is, fáradt vagyok, ideges, rossz a kedvem, minden bajom van. . .

Pá!

Elméletek

Tudatlanság

Nos, fogalmam sincs, mi vezérel arra, hogy írjak. Talán hogy a fejem ismét fullra van tömve minden zavaró tényezővel, amit jó lenne valahová kivetíteni, vagy akár átnézni, keresztül olvasni. Amikről beszámolnék:

- Terveim
-Egy két gond

-Tények, amik zavarnak
-Újdonságok- jelenségek


A Terveimet illetően nagyokat ugrok! Iszonyatos mennyiségben haladom meg a maximumom, és igyekszem mindent 100%-os maximalizmussal elérni, már amennyire ez lehetséges. Pl., evidens, hogy ahol élek, nem a saját nyelvem beszélik ugye... ezt már említettem, nem is egyszer. Ez nehézségeket eredményez az iskolában pl.; és sok hajtásnak köszönhetően ( holott úgy volt, h nem), mégis tovább engednek. VÉGRE! Bár a suli mr nem olyan rossz, kijövök a ruszkikkal is, a 2 Szlovák - magyarul beszélő új C. tanulóktól meg hátast dobok. Pofátlanok , bunkók, parasztok. De. Olyan, de olyan akcentusuk van!!!! Az ember ki nem bírja nevetés nélkül XD Végül is ezért szeretjük őket XD Öcsém lassan könyvet vezet a beszólásaikról... xĐ Mint pl. az "Orbáhájtlák" Én se tudom hova tenni . :'D  Vissza térve a sulira, teljesen kikészülök már. Végezni akarok , jó jegyekkel, és ninél előbb le kell tennem a nyelvvizsgát, hogy aztán motor- és autó jogsit  ezen a nyelven végre letehessem. Az isten adná már, hogy tudjak végre a saját motorommal arra menni, merre csak akarok! Szabadon, csak én, és a Motorom, száguldozni, és csak a semmin gondolkodni... vagy még azt sem. Nem akarok senkiről sem tudni, meg semmiről... olyankor olyan megnyugtató és békés minden...
A Motorom egy KAWASAKI NINJA ZX-6r lészen, mivel a ZX-12R-el faterom nem engedne XD Azt mondja, h az első napon, amint kipróbálnám, is rendezhetném meg a temetési bulim, mert kiszaladna alólam a Moci. NO! Nem gond. Majd idővel belejövök, aztán veszek egy jobbat is ;) Persze a kép sem maradhat el, az szükséges. A színekhez hozzá tenném, h nagyon érdekes módon nem a piroshoz, hanem a vakító neon-zöldhöz ragaszkodom, teljesen megmagyarázhatatlanul :)

EGYSZERŰEN IMÁDOM! *q* Szerelmem lett ez a motor :) Noha kötve hiszem , h ez itt 6r-es volna, de ugyan erre a fajtára vadászom is :)

Nem mellesleg, új telóm is lett, mivel az egy éve M-től kapott egyszerűen hazavágódott. Lehet, hogy csak a szentlélek nem akarta, de szarok én bele. Attól az embertől kaptam életem legnagyobb pofonjait, és itt  az "M" betű miatt lehetséges félreértés elkerülése érdekében nem, nem a magyar gyerekre gondolok, akire anno Y féltékeny volt, aztán sose néztem rá, kb undorom volt tőle., mmint attól az M-től. Mindegy is. Ő sose volt képbe, csak az az egy ember, de neki viszont sikerült kitépnie belőlem a valaha is érzett legvalósabb, legerősebb szerelmemet. Fasza volt, tönkretett, kihasznált, de én is hülye voltam, gyakorlatilag mindketten. Na ebből kiindulva, ily módon természetesen még csak megfogni is utáltam azt a telefont, mivel mindig eszembe jutott róla az előző tulajdonosa. Mivel 4 hónapja új kapcsolatban vagyok, és itt 100%-osan odaállok mindenért, elég kellemetlen volt azt a tőle kapott frászt folyton látni. Tönkre is ment - talán megbánta hogy odaadta, ki tudja- és végtére is addig ment a dolog, míg már hívni se tudott senki, meg én sem senkit. Ami gond, ha a sulim ilyen messze van a háztól...
Így történt, h megkaptam életem legjobb telefonját - Egy Nokia Lumia 920-ast! :D És igazán boldoggá tesz. Windows Phone, és ami nekem igazán fontos, 8,7 MP KAMERÁJA VAN !!!!!! Az én Fotó mániámhoz CSAK ERRE volt szükségem!!!! :-) Akit érdekel, guugli, mert nm tudok panaszkodni rá, egyszerűen megérdemli a legjobb telefon címet a szememben :P
Egy példa, csak mert nem tudok betelni a Kamera minőségével :)


nem sokára szép hosszú hajam is lesz... naja,így a tárgyilagos dolgokat szépen elérem a "Titok" használatával ( the Secret), de lelki nyugalomra még mindig nehezen süppedek.
Valami mindig van, az én életem a Káosz, vagy is az nélkül ez az élet nem mehetne. Amik így lelkiekben iszonyat zavarnak, hogy az otthoniak ha összevesznek, jönnek hozzám. Én persze meghallgatom őket, kínjukat, bánjukat. Aztán azok ketten kibékülnek, majd ismét engem esz meg a fene. Én lehetek a hibás, és minden egyéb., meg engem támadnak a legkisebb dologért. A másik pillanatban mégis mindenki szeret, és boldogságosság van. Én nem értem ezt. Sose voltam ilyen, személy szerint utálom az ilyen emberi megnyilvánulásokat! Aztán Jó kedvemben ráírtam még egy két hónapja egy rég nem látott barátra. Ő volt az exem tulajdonképpen. Persze sajnos nagyon kevés az időm, néha csak kutyafuttában írok, vagy kérdezek pl. askon. Najó, persze üldözési mániámban olykor meglátok egy ." Valaki féltékeny rám :3 " Kiírást, és mivel én választ nem kapok , számomra evidenssé válhat h nekem szólt O.O Igazából nagyon remélem, hogy nem, mert HA időm van, előszeretettel olvasgatok 3 blogot. Egy Shinié,- ami sajnos újabban nem valami aktív :( , ill nem oly régen még Naijáé, És Yukié. ott is betaláltam tök véletlen valami gyönyörűt, de az igazság az, h nem sebzem magam. nem tudom mire vélni, hogy nem kapok pl itt- vagy ott választ- értve mindenkire. Ki mondta h kötelező? Senki, de csak a puszta jó indulat vezérelt, az elejétől fogva, szándék nélkül.

Tudjátok mit? Nekem édes mindegy, ki mit csinál. De ezt így összességében véve! Néha bánatot érzek, és szeretném visszakapni, amiket másoknak egész életemben adtam. Legyen az tárgy, vagy érték, lelki, szellemi, érzések, bármi! INFJ személyiségű emberek azok, akik mindig tisztán látnak, és az ítélő  képességük majdhogynem tökéletes, és a megérzések is, a tudásuk is! És én ezt mindig is éreztem. Tudom, mikor van igazam, és mikor nem. Ezúttal igazam van - mint sokszor anno is.- és tudom, hogy 100x annyi lehetnék mint ami most vagyok, ha visszakapnám mind azt, amit elvettek, vagy adtam. Lehet az egy rajz, egy telefon, egy félpár zokni, egy mosoly, egy jó kívánság, egy érzés,barátság. Minden. Nem egoizmus, de akkor most nem itt tartanék veletek.
Én örülök, ha mindenki boldog, elvan a rajzolt világában, és éli az életét, vagy jobbat alkot, mint ami régebben volt, de pl., és igen, ez egy újabb probléma, ( de egyben baromira régi is), ha gondod van velem, ide a két szép kék szemembe, kérlek :) Utálom a kiírásokat, a célozgatásokat. A tököm tele van már velük, hogy találgatnom kell, hogy nekem szól e, aztán az illető vagy úgy néz rám mint egy rakás szarra, vagy nem ír vissza, vagy emberszámba sem vesz.Se itt, se ott, Se az utcán. Nekem nyolc....  Jobb, ha én nem keresek senkit. Az embernek lassan a puszta jóindulat is fáj xĐ Ha-ha.

Hát, es tut mir leid! De én akkor szarok bele az egészbe. nekem emiatt nem lesz rossz kedvem :)
Mint ahogyan azt William Gibson is mondta ;

"Mielőtt depressziót vagy alacsony önértékelést diagnosztizálnál magadon, először győződj meg róla, hogy nem vetted-e magad körbe seggfejekkel."

Ó, hát igen.hallgatok rá :)

Egyébként a kapcsolatomban nagyon prímán megvagyok újabban., így erről nem is fogok részleteskedni. Oké, mindenhol vannak gondok, és nem festem a fehér függönyt rózsaszínre xĐ Néha vannak apróbb civakodások, - van hogy meg tudnék őrülni, de ezektől eltekintve én nagyon szerencsésnek érzem magam, és tudom, hogy iszonyat sok mindent köszönhetek neki :) <3 Hálásnak tudom magam, és remélem, hogy minden csak javulni fog, majd úgy is maradni, mert az elmúlt napokkal csak még többet jelent nekem ez az egész. Meglehet, hogy néha ölni tudnék, de akkor is szeretem. ^.^

Amúgy, a festést sem tudom abbahagyni. Annyi dicséretet kapok már , hogy lassan fájnak XD :"D Persze örömmel fogadom!!!! De  rövid időn belül el fogom őket adni, mert mókával a legjobb keresni :) Ami azt illeti , a Párommal szeretnénk a nyáron Magyarországra menni, nyaralni, és meglátogatni a szeretteimet. Hiányoznak már, a mamám, papám, apa, a bátyám... MEG AZ ANYANYELVEM!
A napom ébrenlétének 90%-át csak németül pofázom! TuT  Oké, hogy ez ezzel jár, de néha mégiscsak sok. majd megint lesokkolok, mikor a TV-ben magyarhangot hallok XD nagyon várom már :).. Visszatérve, már jó ideje beszélgettünk róla, hogy ezeket  bizonyos képeket Múzeumok kiállításaira bevisszük, vag akár csak nyáron valahol a Balaton-parton eladni. Jövőt érzek benne! :)))) Igaz, kár, hogy a Művész sulimban alig fél évet tudtam csak valamit tanulni, de mégis úgy érzem, h a hobbi szintes rajztehetségem azért elég jó ahhoz, h ezt össze tudjam hozni ._. Esküszöm ha egy összejön, sose fogok vele megállni XD

Ezen kívül van még a hőn szeretett fogászati problémám is, mert a bölcsesség fogak nem maradnak nyugalomban a seggükön, csak nőnek, nőnek, aztán nincs több helyük, én meg már normálisan összecsukni se tudom a szám, mert hátul el is harapom a husikámat ._. Elég gáz, de cseszettül várom , h kihúzzák őket ToT !!! De nem lep meg. Mondjon valaki valamit, mi nálam eddig ZÖKKENŐMENTESEN futott. Semmi xD

Végül is, azt hiszem mindent elmondtam, jókat is, rosszakat is egyaránt. Megismételném, hogy találgatások helyett légy szíves ide írni, vagy a szemembe mondani ;) ha valami tőlem értéktelen, akkor meg dobd vissza! Egyszer úgyis pofán baszok majd még egy két embert, de csak téglával, ráírva hogy szeretlek- ismeritek -, így érezheti a szeretetem súlyát ^^
Ha úgy vesszük, ez a bejegyzés hosszú lett, és talán unalmas is. Gratula, ha elolvastad, és köszönöm, ha nem unatkoztál míg olvastad :) A kedvem jó, és azt hiszem ezzel most tovább is haladok. Jepp ;)

Szarkeverésből meg nem kérek! :D Az ember mindenre ráérez , én meg örülök, ha van időm ide ülni, és akkor sem a pletykákat olvasni......

Köszöntem, also ich wünsche an euch allen einen schönen Tag noch! :D
További szép napot :)

Sayonara ~

/Hikaru/

Az idő gyorsan változik ~

Rövid bejegyzésnek szánom :)

Mint azt a főcímben is láthattátok, valami történt már régóta velem, ami miatt nem is akartam írni, inkább várni hátha mégsem úgy lesz, ahogy azt elképzeltem. Február 1.-én (W)-val meglehetősen sokat voltam. Nem is tudom hogy történt, hogy mit csináltunk. Talán filmet néztünk. Jó haverok, késő estig. Miért ne? Rövidre fogom :) Valamikor éjfél felé elkezdődött a tipikus " csípkelődés", mikor két személy között van valami. Végül is eljátszottunk egy sor verekedést, de csak lightosan.. érdekes este volt, az biztos, h sosem fogom elfelejteni. Akkor történt , hogy talán életem szerelmére találtam ez év elején. Hogy őszinte legyek, sosem gondoltam volna. akkor még minden más volt, és (M) után bőgtem éjjelente. Hogy vele mi van? Érdekes módon, ahogy én kapcsolatba kerültem, ő is. Nem mondok semmit, gondoljon mindenki amit akar :) Ha a boldogság az ember kezében van, bármire képes lehet! Én meguntam a várakozást, a szenvedést a sok hülyeséggel, hogy totális hülyét csináltam magamból, és így tovább. Oké, természetesen eszembe jutnak dolgok, néha egy két mp-re, de hagyom is tovaszállni. Ami azt illeti, gondok mindenhol akadnak, de én nem az a fajta ember vagyok, aki csak úgy feladja.

A jelenlegi helyzetemben -pillanatnyilag- tökéletesen érzem magam. Egy időben a párommal sok problémát éreztem, amikből maradt is néhány, mint hogy munka, és stb, kisebb összeveszések, türelmetlenség. De azért megkérdezném elsősorban magamtól, létezik e zökkenőmentes kapcsolat?! Volt ez már ezerszer rosszabb is, temérdek tömény depresszióval, öngyilkossági gondolatokkal, kétségbeeséssel. hát kérem szépen, még sorolhatnék ezer ilyesfajta dolgot, de azt hiszem mind közül csak a töredékei vannak ebben a kapcsolatomban, és végre jövőt is látok vele. Nem nagyon akarom kifejteni, hogy ki, mi, hogyan megy, mit érzek, mert talán nem is a nagyvilágra tartozik. De annyi biztos, hogy úgy érzem, ez a szerelem ezúttal helyes, és lehet is jövője, ha mindketten odaállunk a dolgok elé a párommal, és leküzdjük a lehetséges nehézségeket. na, és persze nekem sem szabad csukott szemmel és szájjal magamba fojtani a dolgokat, pl ha valami nem tetszik. EZT MEGTANULTAM. Nyomulni sem fogok, elég, ha az ember magát adja, mert a hiba mindig ott kezdődik, hogy változunk :)

Egyet mondhatok. A legutolsó két "kapcsolatféleségemből" meglehetősen sokat tanultam. Mit ne hagyjak, mit ne mondjak, de a legfontosabb, magamból hülyét ne csináljak xD

És ez itt első sem fog fordulni :)

 (W)-val minden rendben lesz, és van is. Olykor adódnak ugyan dolgok, de azért erősen fűzöm magam, hogy ne legyek olyan, mint egy bizonyos személy, akire túl sokat hallgattam.

A hibák valószínűleg nem kitörölhetőek, de javíthatóak. Nem is igazán érdekel, hogy az előzőnél mit rontottam el. nem érdekel, hogy kiknek nem tetszik, kivel vagyok, kit szeretek, és mit csinálok :) Sem a féltékenykedés, sem más. Kiállok érte , és ez így is marad :) Majd ha én úgy döntök, akkor úgy is lépek, ezért is totál felesleges mindenféle lelkiismeret furdalós levélkét a Facebookon küldeni. Nem érdekelt, és nem is fog :P

Egyébként, teljesen oda vagyok meg vissza, hogy így április vége felé itt is eltűnt a hó. XD Annyit szakadt, olyan hideg volt, h kezdett az idegeimre menni. Most pedig megszállt a nyáriszünet érzés, csodaszép :) Könyörgöm, csak maradjon így! Minden olyan szép... ^^

nem is írok sokat, időm de hangulatom sincs, főleg ha látom, hogy süt a nap :)

nem is tudom, h írok e még ide :( valahogy minden teljesen más lett. az is ehet, h bezárom, vagy megszüntetem. A látogatottság sem nő, csak csökken, vagy abszolút semmi xD vicces, de magára a blogra miattam volt csak szükségem, hogy ne a fejemben legyen a sok gondolat, hanem valahová kidobálni, és nem beleőrülni. Meghozta gyümölcsét ha úgy veszem :)

...Kívánom, h maradjon minden ilyen szép, mint most! jobbat nem tudnék kívánni ^^

Sayonara~

Hey YOOOOO!

Annyira fel vagyok dobva! :D Mese Tááájm :D

Az elsődleges oka nagyon egyszerű :

Annyira, de annyira feldobott ez a dal, hogy pörgök mint a villany óra, háh!

Egyébként meg hulla fáradt vagyok. (W) Egyre gyakrabban jön át, tökre örülök neki, igazi jó barát, örömmel fogadom! :) (M)ról kezdek megfeledkezni, végleg el akarom felejteni.A híres autószerelő immáron mocskos ködbe fedte magát előttem. Persze, mivel "1" volt, nehéz, de amit érzek az nem több a csalódásnál. Már csak az basztatja a csőröm :O Amúgy meg le vagy szarva, aki kihasznál, átver, játszik velem, nézzen tükörbe, én tovább haladok, s majd ha egyszer rám találsz, fogom azt a bűvös tükröt, feléd tartom, és nézz bele! ;-)

Amúgy a dokinál nem ment valami jól, kérhetek időpontot Leipzig-ba, blabla. kaptam oltást, olyat amit otthon nem adtak be, itt eg kötelező. ez volt a második amit beadott, de ez utóbbi valami 4 az egyben funkcionális szar volt és majd lerohadt tőle a kezem -.-"

Már jobban vagyok XD. 3 Napja neki láttam egy fajta eddzésnek, ennek köszönhetően mozogni is alig bírok... a nagy PUHÁNY! XD de sebaj, szeretem hogy fáj *-* Ne értsétek félre :S XD

Amúgy ha már te is megemlítetted, megemlítem én is. Egy pár napja ismét beszélek (Y)-vel. A kérdésre a válasz, h miért, azt nem tudom, tök véletlen jött ki. Azt hitte hogy haragszom rá, ami jogos, mert nem hazudok, így volt, és ilyeneket nem akarok felhozni. Így talán jobb, senkinek sincs szüksége feszültségre. Felejteni senki sem felejt, olyan nem létezik, de félre lehet tenni a dolgokat, nem igaz? Amúgy is elhülyülünk xĐ

Drága Juhikám meg ajánlásomra megnézte az equilibriumot. Büszke vagyok rá, van egy tanom! *-* Ami azt illeti elég keveset vagyok mostanában, csak közlöm hogy nem szándékos, de ezt te tudod a legjobban :)

Naijámmal is megvagyunk, bár tény hogy iszonyat mennyire hiányzik T_T Mikor legutoljára Magyarországon voltam, annyira jól éreztük magunkat! T_T HIÁNYZOL!!!! >.< <3 És remélem mielőbb megismételjük ;) majd ha megyek jogsit tenni, Ő lesz az első :) Nincs nálad jobb barát! ~.* Imádlak ^^ <3

Emberek, elcsöpögök! Van valami új, amire figyelmes lettem. Régebben érdekelt (M), de ő nem az az M akit eddig említettem. Érdekes, meg furcsa, nem szokványos tőlem. M elsősorban is a félreértések elkerülése végett nem Máté, és Nem Igló akar lenni, még mielőtt bárki is fantáziálna az ismerőseim közül. Nem írom ki, de aki ismer minket az tudja. Szal van (M1), és (M2) XD (M2) a suli ,  (M1) meg életem legnagyobb csalódását okozta, amiért taps jár :)

Most (M2) van szóban, de a nevük nem egyezik mellesleg, csak a kezdő betű. Valamiért mindig körülöttem vannak az M betűsek, kezd irritálni. Nem is tudom mi ütött belém, csak ma figyelmes lettem arra, hogy nem (M1)re, hanem (M2)re gondolok. Furcsa volt, nem is tudom hova tenni, és újabban egyre többet látom. Ez valahol jó, hiszen Őt el akarom felejteni. Jó is, hogy másra gondolok :)

Szerelmes akarok lenni, rájöttem :O de úgy, mint (M)nél az elején, olyan igazán. Kár hogy ennyibe veszett. Őszintén mondom, meg mondtam is, mert az ember tényleg nehezen felejt :) Főleg a szép emlékeket, de a rosszak is bent maradnak az ember pici szívében. Egyenlőre nincs jobb ötletem, haragszom rá, és leszarom.Majd meglátjuk, nem igaz? Én egyszer úgyis megmutatom mindenkinek, hogy KI VAGYOK ÉN! Mert nem akárki. nem drámázok, nem regélek, csak tudom, hogy eljön a nap, amikor sokan nagyot fognak koppanni. Oly egyszerű ^^

Most rohanok, nem tom mit akarok csinálni de valamit csinálnom kell, túl sok az energiám XD
Ja, és (W)-al, meg (P)-vel Február egytől leszokunk! Szorítsatok xD Egészségtelen füst, ideje SAJÁT MAGAMÉRT letenni! Magamért akarok erős lenni :-)

ByeBye ;3

Ja, hogy így? Akkor én is!

Nem érdekel többé...

Nos, a helyzet az, hogy tegnap (W) átjött meginni egy Kávét, meg beszélgetni. Tök jól elvoltunk azt hiszem délután 5-től este fél 11-ig. Természetesen sem (P), sem (M), de még (R) sem hívott a bulira. Egyik sem. Elfelejtettek, vagy (M) mondhatta hogy ne. Annyira betelt a pohár, h úgy döntöttem, innentől kezdve egyik sem érdekel. Ha ez nekik barátság, meg testvériség, akkor lófaszt a szájukba!

Mindenki tök jól elvolt, én meg itthon kaptam agyfaszt. Ha bármelyiket is meglátom, szinte 100% hogy nekimegyek. Én még (Y)-ben sem csalódtam ekkorát. De tényleg, senkiben... fogalmam sincs hogyan lehet valakit így elfelejteni. Szóval a helyzet az, hogy sem a költözést, sem semmit nem fogok mondani (M)-nek. Nem érdekel, nem keresem őket, ne várjatok levélre választ, sem köszönést az utcán, mert ha ti úgy viselkedtek, mintha nem is ismernétek, elfelejtetek ENGEM, aki mindig gondolt rátok, bármi is volt, hát vessetek magatokra, mert nekem ilyen "barátok" NEM kellenek. És nem is folytatom ezt a bejegyzést, nem lesz hosszú... csak leírom, hogy ezentúl inkább tanulok, rendezem a dolgaim, mint hogy azon görcsöljek, mi van veletek. ... Igen, nagyon rosszul esett. De tudjátok, ha valaki nem hív, én NEM fogok rád írni, hogy meghívassam magam egy buliba, mert nem illik, nem leszek kéretlen vendég, és ha ekkora teher vagyok, most hagyom hogy megszabaduljatok tőlem ^^ Remélem, hogy így mindenkinek jó lesz. Majd ha eltelik egy kis idő, meg lehet nézni, hogy én mikor leszek ekkora tahó, mint ti. Ami azt illeti, remélem a buli jó volt, még tűzijátékot is hallottam, illetve hogy legalább 50-100 közötti fő volt ott, és elég érdekes, hogy pont azt felejtettétek el, akivel egy faluban laktok, és az elmúlt háromnegyed évet töltöttétek. KÖSZÖNÖM.

Nincs több hozzáfűzni valóm... mindenki menjen a saját útjára...de hogy én többet senkiben sem bízom meg ennyire, az is biztos, meg az is , hogy igaz barátság ily módon nem létezik. (M), nem tudom mit értettél az alatt, hogy ez velem lehetséges, de azt hiszem ezt már teljesen elkúrtad. Ügyes vagy.

Megyek is. Holnap orvoshoz kell mennem. Azért akiben még maradt annyi empátia, kívánjon nekem sok szerencsét. Semmi kedvem újabb rossz híreket kapni.

Bye- bye

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!

Amikor bekattanok Q_Q

Rövid leszek, mert ráz az ideg. Nem is tudom hol kezdjem... (M) bátyja, (P) megy el Ausztráliába. Emiatt rendeznek egy nagy búcsúztató partit. A lényeg, h egy haverom rám írt, (J), hogy megyek e én is velük. Mondom hova? Közli h a Clubba. Sejtettem h mi miatt.... közöltem, h eddig senki sem hívott, így nem biztos.Erre h kérdezzem meg (M)-t, vagy ilyesmi.
HOGY KÉRDEZHETNÉM MEG???? Lerázott mint egy kupac szart, nem m, majd még én megyek hozzá meghívatni magam egy buliba?! Hogyne! Álmomban sem! Őszintén remélem h (R) elhív T_T Nagyon ott szeretnék lenni....
Ezer éve nem voltam semmilyen jó bulin, bebaszna hogy lesz egy, és megint mindenki elfelejt. Iszonyat, h mennyire gyomoridegem van, h mennyire ott akarok lenni, elfelejteni mindent, szórakozni, jól érezni magam...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.....

MEGŐRÜLÖK Q_Q Ha nem hínak el, összeomlik a világ. Ezt érzem. Kurvaszar.... Uffh. Pedig nem tudom h jó ötlet e ott lennem. 100% h tele lesz nőkkel, és esélyes h valamelyikkel meglátom (M)-t, és h kiakadok, meg depressziós leszek. DE KÖNYÖRGÖM! Valahol el kell kezdenem eltávolítani a szívemből. Ez az egész túlságosan mélyre ment....
A nyakláncától már megszabadultam. Izé, a darab műanyagtól, amit tőle kaptam, és egy láncon hordtam. Ma szülinapi utó-ajándékként kaptam (W)-től egy gyönyörű ezüst nyakláncot. Nagyon tetszik! A láncon egy kis vízcsepp alakú kő lóg, indigó színnel. Totál az én ízlésem, nagyon eltalálta! ^^ Hálás vagyok érte :-)

De sajnos most a stressz lefoglal. Nem tudom mit kellene tennem. ha nem hívnak, nem illetéktelenkedek. Ha hívnak, valószínűleg elmegyek, de sebeket fogok szerezni. Hhhhhhú.
Nem tom ki hogyan döntene ebben a helyzetben. Félek. Igen, FÉLEK. Szar ez az egész, túlságosan is túlnőtt mindent :'( Anno én lettem volna az első. Nem biztos, hogy ezt a sorsot szánta nekem az ég. Ha mégis, kibaszottul de gyűlölöm azt , aki az életet irányítja! T_T

Najó.... rohanok... fürdeni vagy nem tom. Le kell nyugodnom ><

Bye bye;
Florie