TÁMADÁS...
Felejtsétek el, hogy létezem. Vagy már meg is tettétek?!
Na mint azt feljebb is olvashatjátok, nem vagyok a toppon hangulatilag. Hirtelen ismételten minden annyira zavaros, hogy nem tudom kire, mire számíthatok a jövőt illetőleg. Rájövök hogy de igenis félek az emberektől, utálom őket, és nem merek már senkiben sem megbízni. Lehet, hogy javarészt ezt most csak a szerelmi állapotom okozza, de tudom hogy jogos. Annyi mindent éltem meg, amit nem kellett volna, és már nem tudom hogyan tovább. Egyik pillanatban úgy érzem, IGEN EZ AZ, MENNI FOG! , a másikban meg a temetésemen agyalok. Normális ez ? Jó, hogy nem ,de könyörgöm, élvezik az emberek, hogy tönkre tehetnek?
Egy kibaszott 7, és 18 éves leszek. Nem hinném hogy így akarom ezt megélni. Változást szeretnék, fogjuk rá, elkezdődött, de nem elég, hogy tegyük fel, történik 10ből 2 jó dolog, a további 8 meg szar. Én rontanám el a dolgokat? Hol? Mikor? Mivel? Miért?
A baráti körömet szeretném, ahol nem hagynak minden hétvégén unatkozni, akikkel megértem magam, elszakadni ettől a paraszt Mtől... hogy hagyjon békén Großböhla is ... a eltűnnék és megdöglenék, észre se vennék, utána meg jönne a nagy bömbölés. Miért így működnek az emberek? Ő is miért szórakozik velem? Jól van, hogy nem a miérteket kellene keresnem , de ha egyszerűen minden csak úgy van, mintha totál felesleges lennék, mit tegyek?
Le van az egész szarva... nem érdekel már senkit, csak engem. Elfelejtette mindenki, azt hiszik hogy " Alles Easy" azt jól van. Persze... Easy Mobisi... nem hiszek már benne. Bánom azt a fesztivált , mint ND15. Bár ne történ volna meg! Még most is a legjobb barátom lennél, olyan egyszerű.
Tanultam az esetből, az egyszer biztos... Soha többet nem bízok így senkiben. Elég, ha megtartom a 3 lépés távolságot...
Hihetetlen ám. Ez a 7 nap is... rá gondolok és sírva tudnék fakadni. Azt hiszem, nem akarom hogy szülinap legyen. Mindenki oda fog jönni, képmutatóan figyelni rám, Boldog szülinapot kívánni, ajándékokat venni, csak azért , hogy megmutassák, ők azok, akik. Nem akarok, félek, elegem van! ha meglenne már a kocsim, arra a napra eltűnnék, hogy senki se találjon meg :'( Ne csak egyetlen egy napon szeressenek az emberek, könyörgöm... Undorítónak tartom... Persze, hogy van egy kettő ember akik nem , és tudom róluk, pl Stefanie szívből, és nem kényszerből csinálja a tortát. De akkor ott a szülinapi parti, amit csinálni akarnak nekem. Imádom a partikat, látom előre, hogy nem lesz rossz, de a tudat, hogy csak mert szülinap...
ott a tény is, hogy Ők beülnek valamelyikük kocsijába, engem meg itt hagynak a faszba, s jól érzik magukat valami bulin. Faintos képeket feltesznek mondjuk Facebookra, és én örömteljesen pillantgathatom hogy miből hagytak ki! Kurvajó, hurrá, ennél faszább érzés nem is lehetne ;)
Biztos érti aki olvas, mire gondolok. Nem kell nekem ez a hepáré, és C-t sem akarom meglátni a szülinapomon. Talám Matzit se kéne, kitudja. Egyszerűen csak... belefáradtam a játékokba... fáradt vagyok, nem bírom, elegem van. Újra akarok mindent kezdeni, de csak a megfelelő emberekkel.. Megköszönném...
Csak ne bántana a kedvességük.
Na rohanok... csupán befejeztem egy tegnap elkezdett bejegyzést.. úgyhogy ma ezzel együtt 2 bejegyzést olvashattok. Egészségedre, ha elolvastad :)
Oyasumi Nasai ~
Egy kibaszott 7, és 18 éves leszek. Nem hinném hogy így akarom ezt megélni. Változást szeretnék, fogjuk rá, elkezdődött, de nem elég, hogy tegyük fel, történik 10ből 2 jó dolog, a további 8 meg szar. Én rontanám el a dolgokat? Hol? Mikor? Mivel? Miért?
A baráti körömet szeretném, ahol nem hagynak minden hétvégén unatkozni, akikkel megértem magam, elszakadni ettől a paraszt Mtől... hogy hagyjon békén Großböhla is ... a eltűnnék és megdöglenék, észre se vennék, utána meg jönne a nagy bömbölés. Miért így működnek az emberek? Ő is miért szórakozik velem? Jól van, hogy nem a miérteket kellene keresnem , de ha egyszerűen minden csak úgy van, mintha totál felesleges lennék, mit tegyek?
Le van az egész szarva... nem érdekel már senkit, csak engem. Elfelejtette mindenki, azt hiszik hogy " Alles Easy" azt jól van. Persze... Easy Mobisi... nem hiszek már benne. Bánom azt a fesztivált , mint ND15. Bár ne történ volna meg! Még most is a legjobb barátom lennél, olyan egyszerű.
Tanultam az esetből, az egyszer biztos... Soha többet nem bízok így senkiben. Elég, ha megtartom a 3 lépés távolságot...
Hihetetlen ám. Ez a 7 nap is... rá gondolok és sírva tudnék fakadni. Azt hiszem, nem akarom hogy szülinap legyen. Mindenki oda fog jönni, képmutatóan figyelni rám, Boldog szülinapot kívánni, ajándékokat venni, csak azért , hogy megmutassák, ők azok, akik. Nem akarok, félek, elegem van! ha meglenne már a kocsim, arra a napra eltűnnék, hogy senki se találjon meg :'( Ne csak egyetlen egy napon szeressenek az emberek, könyörgöm... Undorítónak tartom... Persze, hogy van egy kettő ember akik nem , és tudom róluk, pl Stefanie szívből, és nem kényszerből csinálja a tortát. De akkor ott a szülinapi parti, amit csinálni akarnak nekem. Imádom a partikat, látom előre, hogy nem lesz rossz, de a tudat, hogy csak mert szülinap...
ott a tény is, hogy Ők beülnek valamelyikük kocsijába, engem meg itt hagynak a faszba, s jól érzik magukat valami bulin. Faintos képeket feltesznek mondjuk Facebookra, és én örömteljesen pillantgathatom hogy miből hagytak ki! Kurvajó, hurrá, ennél faszább érzés nem is lehetne ;)
Biztos érti aki olvas, mire gondolok. Nem kell nekem ez a hepáré, és C-t sem akarom meglátni a szülinapomon. Talám Matzit se kéne, kitudja. Egyszerűen csak... belefáradtam a játékokba... fáradt vagyok, nem bírom, elegem van. Újra akarok mindent kezdeni, de csak a megfelelő emberekkel.. Megköszönném...
Csak ne bántana a kedvességük.
Na rohanok... csupán befejeztem egy tegnap elkezdett bejegyzést.. úgyhogy ma ezzel együtt 2 bejegyzést olvashattok. Egészségedre, ha elolvastad :)
Oyasumi Nasai ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése